Barabási Albert-László: Behálózva – a hálózatok csodálatos világa

A következő skálafüggetlen hálózatokról szóló videó majdnem háromszor akkorára sikerült, mint egy átlagos hálózatos videó, így a szerkesztés hossza miatt, várhatóan jövőhét kedden kerül fel.

Addig is nézzétek “Az atomoktól a csillagokig” előadássorozaton belül készített Barabási Albert-László előadást, ami az Eötvös Loránd Tudományegyetemen került felvételre néhány évvel ezelőtt.

Partnerünk a Webuni!

Örömmel jelenthetem, hogy az autodidakta kurzusok innentől a Webuni oldalán is elérhetőek.

A Webuni egy új kezdeményezés ami az online-oktatás népszerűsítését tűzte ki céljául. Teljesen egyedi és széles választékot kínálva az interneten keresztül tanulni vágyóknak. Kurzusaik a web-design és programozás terültetől kezdve a bűvész trükkökön keresztül egészen a zongora leckékig tart, magába foglalva mostantól a hálózatkutatás és a valószínűségszámítást is.

www.webuni.hu

Az oldalukon számtalan ingyenes képzést találhattok (pl.: az autodidakta képzések), de aki esetleg a fizetős képzésben bízik, az egy jelképes összegért feliratkozhat a speciálisan az igényekhez igazított tananyagokhoz is.

Ha pedig úgy döntöttél, hogy te is oktatóként próbálkoznál, egy egyszerű regisztrációval megteheted, majd pedig virtuális segítséggel, vagy az oldal szerkesztői segítségével, könnyedén létrehozhatod a saját kurzusaid, amiket vagy ingyenes formában vagy pedig fizetősként te magad is publikálhatsz.

Amennyiben a fizetős megoldást választod, az oldal egészen kedvező juttatásban részesít, ugyanis eltérve az általános arányoktól, itt a kurzusaid bevételének a teljes 70% téged illet!

Tanítani, de hogyan?

Mindig is nagyon érdekelt, hogy hogyan lehet a leginkább hatni az emberekre, főleg ha éppen olyan fontos dologról van szó, mint a tanítás, művelődés, és a személyiségfejlesztése. Ám úgy érzem, a Dale Carneige cikkeknél jobban, már nem tudnék belemenni a témába.

Ezért ebben a rövid kis eszmefuttatásban, főként inkább arról fogok pár sort írni, hogy mennyire érdemes bonyolultan megközelíteni a témát, amit tanítasz. Illetve, hogy mivel érdemes kezdeni a tanítást. Legvégén pedig megosztok majd néhány linket, amik szerintem kiváló lehetőséget nyújtanak bárkinek, aki egy kicsit nyitott arra, hogy valamiképpen művelődjön.

Mennyire bonyolultan?

Szerintem, amikor az ember tanít, elsősorban arra kell törekednie, hogy a közönség, akiknek tanít, megértse, miről van szó. Nem könnyű lekötni a figyelmet, főleg ha olyan a téma, ami kissé elvont, és csak nehezen érthető.
Einstein egyszer azt mondta: „A tudomány legalapvetőbb gondolatai alapvetően egyszerűek, és szabályként bárki számára érthető nyelven megfogalmazhatóak”, ám azt is mondta, hogy „Egy dolog annyira egyszerű, amennyire csak lehetséges, de semmivel sem egyszerűbb”.

Azaz ha valamit el kell magyaráznod, az a legjobb, ha egyszerű szavakat használsz, érthetően és hétköznapi nyelven fogalmazol, és törekedsz rá, hogy a mondandód minél rövidebb legyen. Azonban ennek nem szabad a minőség kárára mennie, tehát meg kell találni hol húzódik meg a határ, a hasznos információ, és az üres beszéd között.

Mit, kinek, hogyan?

Azonban amikor tanításról van szó, az sem mindegy, hogy mi az, amit tanítasz, és az sem, hogy a közönség, akiknek tanítasz, önszántából ült le tanulni, vagy ráhatás által. Malcolm Gladwell a Fordulópont című könyvében az 1969-ben debütált Szezám utca példáját felhozva. Részletesen elemzi, hogy a televízió, mint új médium, hogyan változtatta meg a tanuláshoz való viszonyunkat, és, hogy néhány báb, és az oktatóanyag szórakoztató formában való tálalása, milyen elképesztő hatással bír, a céltudatosan tanulásra még csak nem is gondoló gyermekek körében.

Azaz különbséget kell tenni aközött, hogy a közönség azzal a céllal keresett-e fel, hogy tanuljon, és aközött, hogy szórakoztatónak találja azt, amit csinálsz, és ennek köszönhetően érdeklődést mutat arra, hogy tanuljon.

Tehát ha az a célod, hogy nagy közönség felé nyiss, nem elég az, hogy világos, és érthető vagy, valamiképpen élvezetessé is kell tenned azt, amit csinálsz.

Persze, igazán komolyan, és mélységeiben megtanítani valamit, nem lehet úgy, hogy csak az emberek szórakozási vágyára építesz. Az anyagnak, amit tanítasz, fokozatosan, lépésről-lépésre kell haladnia, egy olyan gondolkodási mintát követve, ami előbb-utóbb elvezeti a közönséget egy magasabb szintű megértéshez.

Ez most, mind furcsán hathat egy olyan valakitől, mint én, ezért nem is szaporítanám tovább szót. Beszéljenek inkább helyettem a már régóta ezzel foglalkozók:

A folytatás gombra kattintva, egy általam válogatott linkgyűjteményre leltek! Folytatás

Intuíció és kiszámíthatóság

Van egy olyan mondás, hogy „varázslat” nem létezik. Hiszen, minden ami „varázslatnak” tűnik, nem más, mint egy jelenlegi tudásunk által megmagyarázhatatlan összefüggés.

Azaz azért mert valamit nem tudunk megmagyarázni, még nem lesz automatikusan „természetfeletti”, netán „Isteni” természetű. Ha elmennénk egy kulturálisan elszigetelt törzset tanulmányozni, valószínű pusztán a telefonunk által behozott technológia azt a hitet gerjesztené a törzs tagjai között, hogy mi valami különleges lények vagyunk, netán természetfeletti hatalommal bíró varázslók.

De honnan is származnak a tévhitek? Mit mondanak a különböző „jósok” és „tisztánlátók”?

Nos, a „mágusokban”, „varázslókban”, a „jósokban” és „tisztánlátókban” van egy közös tulajdonság, amit interpretációtól függetlenül leginkább megérzésként szoktak említeni. De mi is ez a megérzés?

Ez a megérzés nem más, mint az intuíció. Azaz annak a képessége, hogy megérezzünk dolgokat, előre lássunk eseményeket.

Ez egy valós képesség, vagy csak egy annak tűnő tévképzet?

Bármennyire is hihetetlen, az intuíció „rossz hírneve” teljesen alaptalan, és mindössze a szélsőségesen evolúciós nézeteket vallóknak, és kontároknak köszönhető (varázslók, jósok stb.). Ugyanis ez egy létező képesség, ami nem egy misztikus harmadik szem, és nem is egy biológiailag fejlettebb szuperember sajátossága (nem összekeverendő az agy, és a gondolkodás a genetikából fakadó fizikai előnyökkel! pl.: élsportolók). Ez a képesség mindannyiunkban megvan. Sőt, még korlátozottabb szinten néhány állatfajban is.

Ez a képesség az előző cikkben említett „1. rendszer” sajátossága, azaz a többször tapasztalt események/mintázatok erőfeszítés nélküli felismerésének képessége (ami sokszor tudatalatti, affektív szinten funkcionál). Amit a kontárok is birtokolnak, ami náluk többnyire az emberek megtévesztésében szerzett tapasztalatok révén fejlődött ki, és sokszor saját maguk számára is megtévesztő módon, túlmisztifikálódott.

Hogyan működik?

Az előbb említett mechanizmuson túl, fontos róla megemlíteni, hogy terület specifikus, és nem csak, hogy terület specifikus, de még azon belül is rész területekre irányított. Azaz ha valaki mondjuk sokat tanul geometriát, gyakorlástól függően kifejlődhet egy egészen jó vizualitása. De ha keveset foglalkozik számokkal, nehezére eshet a matematika művelése.

Megbízható?

Többségében igen, hiszen többször látott mintázatok révén fejlődik ki. Azonban könnyen megvezethető, hiszen megtévesztő információkkal, igaznak tűnő ám becsapásra irányuló cselekedetekkel, a pozitív oldala negatívba fordul át. Ilyen esetben pedig az életünk irányítását segítő automatikus reakcióink ellenünk fordulnak, és olyan értelmezésekhez vezetnek, amik tévesek, és kihasználásunkra irányulnak. Azaz bár nagyon fontos, és elengedhetetlen képesség ez, tudnunk kell róla, hogy vannak korlátai, és amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy számunkra kellemetlen is lehet a végkifejlet. Érdemes jól átgondolni a dolgokat, és nem egyből belerohanni az igaznak tűnőség által kecsegtetett egyszerű megoldásba.

Mit kell tenni, hogy minél hatásosabb legyen?

Megbízható, lehetőleg tudományosan is bizonyítható információkat kell felhalmoznunk. Ügyelnünk kell a tényszerűségre, a többször megismételhetőségre, és a szabályosságra. Ki kell fejlesztenünk egy logikára épülő gondolkodást, és figyelembe kell vennünk a matematika által nyújtott precizitást. Amennyire pedig csak tudjuk, kerüljünk mindenféle álinformációt, feltételezést, és érzelmi szinten megközelített értékítéletet.

Ha pedig körülöttünk semmi sem tűnik biztosnak, forduljunk a dedukció módszeréhez, használjuk a tudományos módszertant, metodológiát. Azaz nézzük meg az adatokat, vizsgáljuk meg az összefüggéseket, és anélkül, hogy tényszerűen állítanánk bármit is, kontextus alapján vonjuk le a leginkább valószínű következtetéseket. Időnként az lesz a megoldás, amire végképp nem is számítottunk volna (az angol nyelvű “counterintuitive” szó is ezt kívánja leírni).

és akkor mivan az IQ-val?

Nos, számtalan esetet tudnék mondani ahol egy baleset következtében drasztikus IQ csökkenés mutatkozott a sérülteknél, majd hosszas gyógyterápia után nem, hogy az eredeti szintre, de bizonyos esetekben még afölé is emelkedett. Sőt, több olyan vizsgálat is volt, ahol egy adott népcsoport IQ-ját vizsgálták, és például az egyik esetben ahol egy népcsoport IQ-ja éppenhogy, hogy a normális értelmi szintnek megfelelő határt súrolta. Környezet váltás után (átköltöztették őket), már az átlag fölötti értékeket produkált. Szóval, úgy néz ki az IQ nem más, mint egy adott állapotnak a visszajelzése, ami teszttől függően különböző értékeket is mutathat (attól függ mit vizsgálnak), és főként attól függ (leszámítva az értelmi sérülteket), hogy az adott teszthez mérten milyen tapasztalatokkal rendelkezel. Azaz nővelhető, csökkenhet, és főként a külső ráhatások (impulzusok) alapján alakul. Tehát az, hogy az évek során hasonló értékek mutatkoznak valakinél, az nem azt jelenti, hogy az illető ennyire képes, hanem azt, hogy a külső ráhatások nagyjából ugyanolyan mértéküek voltak végig, és szándékosan ez ellen semmi intézkedést nem tett.

Miért az oktatás?

Gondoljunk csak bele, kimegyünk az utcára, bekapcsoljuk a tévét, vagy egyszerűen csak szóba elegyedünk a szomszédunkkal. Rasszista kijelentéseket, másokat lekicsinylő szavakat, és állandó ítélkezéseket hallunk mindenfelől.

Az zsidó, az cigány, az „drogos”*, annak meg rosszul áll a szeme. Olyan saját szempontjukból teljesen irreleváns dolgokról ítélkeznek az emberek, amihez alapvetően semmi közük. Azért mert valaki zsidó, még nem fogja tönkretenni a gazdaságot, sőt még ha nagyobb is az orra, valószínű a levegőt se fogja előlünk elszívni. Azért mert valaki cigány, még nem fog nekiállni bűncselekményeket elkövetni, de még hangoskodni sem fog, és valószínű a segélyeket se éli fel. Azért mert valaki „drogos”* még nem lesz megbízhatatlan, nem fogja elkölteni az összes pénzét, és valószínű téged sem fog meglopni.

Azért pedig mert valakinek rosszul áll a szeme, még ugyanolyan jó ember lehet, mint bárki más, nem lesz ettől valaki se kevesebb, se több. A külső tényezők, az átlagtól különböző életmód, a hit, vagy a vallási hovatartozás nem determinál senkit se a szenté válásra, se a bűnözői magatartásra.

Ellenben az ítélkezés, a másokra rossz szemmel nézés, a tőlünk különbözők terrorizálása, kirekesztése, igenis hatással van, nem csak a másikra, hanem ugyanúgy ránk is.

Ha valaki egész életében azt tapasztalja, lenézik, megvetik, megkülönböztetik. Nem csoda, hogy a világot egy teljesen más szemszögből fogja látni. Az ami nekünk egy viszonylag nyugodt, békés helynek tűnhet, számára egy háborús zónává válhat, egy olyan helyre ahol bárki hátba támadhatja. Ilyen esetben pedig csak úgy, mint a börtönökben két választás lehet: a behódolás, amivel az ember elveszíti minden önbecsülését és állandó támadások célpontjává válhat, vagy a rendszerrel való szembemenés, a lázadás, a megkeményedés és azok tönkretevése, akik őt tönkre akarják tenni.

A lényeg, hogy mindenki rosszul jár. Az is akit megkülönböztetnek, és az is aki megkülönböztet. A rendszer ilyen formában, pedig nem, hogy ebben az értelemben nem fejlődik, hanem még újra is termeli magát. Egy idő után pedig már annyira összekeverednek a szálak, hogy egy kibogozhatatlan valami lesz. Azaz az ítélkező se tudja már, hogy miért ítélkezik, és az elítélt se tudja már, hogy ő el van ítélve, és a viselkedés minták minden logika nélkül egyszerűen csak generációról generációra öröklődnek át, mindenféle értelem nélkül.

Miért zavar minket, ha valaki más? Miért nem tudjuk csak úgy elfogadni a másikat? Miért ítélünk meg teljes népcsoportokat olyan dolgokért, amit maximum csak néhány tagja követett el?

Véleményem szerint azért, mert nem vagyunk elég felnőttek. Úgy viselkedünk, mint a gyerekek: önző vagyunk, és kompromisszumképtelenek. Nem tudunk érvelni, nem tudjuk beleképzelni magunkat a másik bőrébe, és csakis azt látjuk, amit érzünk, vagy éppen amit a képünkbe nyomnak. Ilyen esetben nem csoda hát, hogy egyszerűsítünk, sztereotipizálunk, és kezdünk el vonzódni olyan csoportokhoz, akik erőszakkal, és éles szélsőséges diskurzussal kínálják a megoldást. Az ilyet ugyanis könnyen észrevesszük, és még a gondolkodástól is megkímél.

Persze, a hibásak nem mi vagyunk, és nem is lehetünk azok. Hiszen a rendszer ilyen, mi pedig tanulatlan gyerekek vagyunk még. Az oktatás tehát ezért fontos, és elengedhetetlen! Nélküle ugyanis lehetünk akárhány évesek is, ugyanolyan gyerekek maradunk, gyerekek, akik nem látnak túl saját szükségleteiken, vágyaikon, és saját kis mikro univerzumukon.

* Van-e összefüggés a marihuana szívás és a rossz jegyek között?
Volt egy kutatási sorozat ami azzal foglalkozott, hogy megpróbált összefüggést találni a marihuana szívás és a rossz jegyek között. A kutatás kettő hipotézist állított fel: 1. (nullhipotézis) Marihuánát többnyire a jobb tanulók szoktak szívni, mert, hogy olyan sokat tanulnak, hogy a vizsga végeztével valamivel le kell vezetni a feszültséget. 2. (hipotézis) A marihuana szívástól az emberek lusták lesznek, és nemtörődömök. Azaz kevesebbet fognak tanulni, és rosszabb jegyeket fognak kapni.

A kutatás egy érdekes eredménnyel zárult, ugyanis kiderült, hogy egyik sem igaz! Ugyanis mind a jó tanulóknál, és mind a rossz tanuloknál találtak kimutatható összefüggést. Azaz az egyetemistákat vizsgálva a “marihuana szívás”, mind a két csoportnál kimutatható volt, függetlenül attól, hogy milyen eredménnyel szereztek jegyeket. Tehát összegezve, azért mert egy szokás együttjár valami másik szokással. Például “a lusta megbízhatatlan emberek fűvet szívnak”, még nem jelenti azt, hogy a “fű szívás” és a “lusta megbízhatatlan” oksági kapcsolatba is vannak egymással. Azaz valószínű ezek az emberek anélkül is lusták is megbízhatatlanok lennének, hogy füvet szívnának, az, hogy füvet szívnak csak egy pluszban felvett szokás.

Remélem mindenki számára világos, hogy ezzel senkit nem akarok semmilyen drog fogyasztására buzdítani, sem legálisra (kávé, cigi, alkohol stb), sem illegálisra (könnyű illetve kemény)! A drogok általában károsak az emberre, azonban azzal tisztába kell lenni, hogy kultúra függő mi és hol kerül szabályozás alá. Sok drog van ami legális, ám mégis sokkal veszélyesebb, mint az illegállis drogok, és ugyanez fordítva. Pusztán, annyit akartam mondani, hogy valami fogyasztása alapján ne ítéljük meg az embert, többnyire nem ezen múlik!

Személyiségfejlesztés 3: A hatásos beszéd módszerei

Életünk tele van beszédhelyzetekkel, lehetünk akármilyen okosak, műveltek, vagy éppen ravaszak. Ha nem tudjuk jól kifejezni magunkat, problémákba ütközhetünk az élet bármely területén.

Ahhoz, hogy érvényesülni tudjunk, fel kell vérteznünk magunkat hatékony kifejezőeszközökkel. Olyan ez, mint egy fegyver, ha harcba küldenek, nem mindegy, hogy egy zsebkés, vagy éppenséggel egy tank van e nálunk.

Bár tapasztalataink sok mindenre feljogosíthatnak, váratlan helyzetek mindig adódhatnak. Ahhoz, hogy jól tudjunk kommunikálni, nem elég ismernünk a szabályokat, gyakorlati útmutatásra is szükségünk lehet.

A Dale Carneige „sikerszéria” harmadik kötete pont erről szól. Érthető, gyakorlatias, tapasztalatokra és levéltári kutatásokra épülő útmutatást nyújt tanároknak, üzletvezetőknek, és olyan hétköznapi embereknek, mint te meg én.

A folytatásra kattintva Dale Carneige – A meggyőzés iskolája. A hatásos beszéd módszerei c. könyv általam készített kivonatát olvashatjátok

Folytatás

Személyiségfejlesztés

A mostani cikkben egy különleges emberről szeretnék írni. Manapság ha bemegyünk egy könyvesboltba számtalan személyiségfejlesztő könyvel találhatjuk szembe magunkat, a különböző agykontrollal foglalkozóktól egészen a hogyan legyünk milliomosokig. Persze, könyve válogatja, hogy melyik mennyire hatékony, én személyszerint még nem találkoztam olyan emberrel, aki egy könyv hatására milliomos lett volna, de talán lehet, hogy csak rossz helyen nézelődtem.

A rengeteg pszeudo-tudományos, féltudományos, vagy nyíltan tudományt mellőző szerzőket felvonultató könyvek között azonban időnként fel-felbukkan egy-egy érdekes név is, mint például a jelenlegi cikk témájául szolgáló: Dale Carneige.

Dale Carneige (1888-1955) 1912-ben kezdett el „beszédművészetet” tanítani a New York-i YMCA-n, egy olyan korszakban, amikor még a jó előadókészséget, és a társaskapcsolatok hatékony kezelésének képességét (szociáliskészséget), egy olyan veleszületett különleges adottságnak vélték, mint manapság az élsportolók által birtokolt genetikát, vagy a profi énekesek torkának sajátos akusztikai felépítését (azaz nem tanulhatók, maximum csak fejleszthetők).

Dale ellenben az akkori elképzelésekkel szembemenve, úgy gondolta, hogy kellő odafigyeléssel, és elszántsággal az ember igenis szert tehet különlegesnek vélt képességekre is, csak megfelelő módon kell tanítani, és hiteles információkat kell számára szolgáltatni.

Élete során számtalan könyvet írt, melyeket mind komoly kutatómunka előzött meg, és a mai napig az egyik legsikeresebb szerzőként van nyilvántartva.

Az évek során az üzleti világ fel is figyelt munkásságára, és 3 könyvben összegezte „sikerszéria” néven a személyiségfejlesztés témájában végzett munkáit:

  • Hogyan szerezzünk barátokat és befolyásoljuk az embereket
  • Hogyan fejezzük be az aggódást, és kezdjünk el élni
  • A meggyőzés iskolája. A hatásos beszéd módszerei

Bár a könyvek névben, és kiadástól változóan néha megmosolyogtató köntöst viselnek, tartalmuk hitelessége, és olvasmányos stílusuk miatt, a témában készült könyvek közül mindenképpen kiemelkednek.

A folytatásra kattintva a Hogyan szerezzünk barátokat és befolyásoljuk az embereket c. könyvről készült írásomat olvashatjátok.

Folytatás

Az oktatás jelene és jövője

Sokat gondolkodtam rajta, hogy az oldal a matek videók mellett milyen tartalommal bővüljön, és arra jutottam, hogy az oktatás/tanulás/önfejlesztés témakörénél maradva, érdekes videókat/előadásokat/könyveket/tanulmányokat, és újszerű elméletek fogok bemutatni.

Az első ilyen videó a youtube-on híressé vált CGPREYtől származik, aki a jelenlegi oktatás problémáit, és jövőbeni megoldásait próbálja a technológiai fejlődés által hozott újítások révén bemutatni.

Nos, szerintem a Khan Academy talán az interneten felelhető legjobb kezdeményezés az otthoni, és az élethosszig tartó tanulás modelljére (nem véletlenül használom mintaként a videók készítésénél is). Ám, a virtuális tanár a jövőben akármennyire is lehet hatékony, véleményem szerint egy nagyon fontos tényezővel sosem fog rendelkezni: sosem lesz igazi személyisége. Azaz soha nem lesz képes arra, hogy pusztán a személyiségéből adódóan megkedveltessen egy témát a diákkal, hogy átadja azt a rajongást, ami őt a tanári pályára vezette, és, hogy megadja a diáknak azt a visszaigazolást/elismerést, amit csakis egy hús-vér ember adhat meg a másiknak.

Tehát, bár valóban nagy jövőt látok az internetes tanításban/tanulásban, és fantasztikusnak tartom, hogy manapság már szinte minden információ beszerezhető, egy a felületen kevésbé érdekes téma (nem felkapott) iránti érdeklődést, visszaigazolás hiányában, magától egy gép, véleményem szerint soha nem lesz képes felkelteni egy arra egyáltalán nem, vagy csak minimálisan vevő emberben.