Kapcsolatok hálójában

Az időmet mostanság többnyire olvasással töltöm, és bár én is szeretnék majd hamarosan újabb videót feltenni. Egyelőre ez még most várat magára egy kicsit.

Addig is, itt egy újabb cikk. Nem új :) , de nem is annyira régi. Olvassátok!

Azt mondják, hogy az ember az őt körülvevő 5 legközelebbi barátjának mértani közepe. Nos, ez talán elsőre egy kicsit erős túlzásnak tűnik, ám ha kicsit jobban belegondolunk, valami igazságot azért mégiscsak felfedezhetünk benne.

Mi emberek alapvetően társas lények vagyunk, életünket (normális esetben) nem egyedül, hanem másokkal együtt éljük. Barátkozunk, gyermekeket nevelünk, és ahogy időnk engedi, eljárunk szórakozni, társas programokon veszünk részt, vagy egyszerűen csak választott hobbinkat próbáljuk más hozzánk hasonlókkal együtt átélni.

Tetszik, nem tetszik, mások hatással vannak ránk, mind a gondolatainkra, mind arra, amit a világból érzékelünk. Nem véletlen, hogy számtalan kutatás kimutatta már, hogy az emberek általában azokra a pillanatokra emlékeznek, és azokat becsülik a legnagyobbra, amit másokkal együtt éltek át.

Éppen ezért nagyon fontos, kik a barátainknak, milyen munkahelyen dolgozunk, milyen környéken élünk, és, hogy ki az, akit életünk párjának szánunk.

Sajnos, nem mindenkit választhatunk meg, és sokszor a körülményeink sem a saját döntéseink révén keletkeztek. Lehetőségeinket, tapasztalatainkat, és a felhalmozott tudásunkat mind, mind múltbeli események révén szereztük. A múlt pedig néha kemény, igazságtalan, és olykor a feledés homályába kívánt.

Azonban ne keseredjünk el. Hiszen kiút mindig van, és ha kellő tapasztalatra tettünk szert, tudatos választások révén, előbb-utóbb még a legnehezebb körülmények közül is kikeveredhetünk.

Ez persze nem könnyű, és bizony nem csak rajtunk múlik. Azonban ahelyett, hogy másokat hibáztatnánk, tanuljuk meg irányítani a “környezetünket”.

A folytatásra kattintva Nicholas Christakis és James Fowler munkásságáról olvashattok egy rövidke összefoglalót.

Ajánlott könyv: Kapcsolatok hálójában – Mire képesek a közösségi hálózatok, és hogy alakítják sorsunkat (a magyar verzió Bőgel György, Lovrics László és Csermely Péter kiegészítéseivel együtt került kiadásra)

(ez egy régebbi írásom, és többnyire James Fowler egy Ignite-on előadott előadásán alapul)

Ghandinak van egy híressé vált mondása: Először magadban kell létrehozni a változást, amit viszont szeretnél látni a világon.  Nos, az évek során kiderült, hogy ez nem csak a keleti bölcsességek között állja meg a helyét, de még tudományosan is bizonyítható! James Fowler és Nicholas Christakis 32 éven keresztül 5000 ember életét követte végig, és a hálózatkutatás módszereivel a köztük lévő kapcsolatokat feltárva különböző érdekes összefüggéseket talált.

A kutatók a baráti hálózatok vizsgálva több különös felfedezésre jutottak. Például kiderült, hogy a túlsúllyal küzdők egyik fő problémája nem feltétlenül önmagukban, hanem inkább a hálózatban elfoglalt helyükben keresendő. Leegyszerűsítve: „A barátaink olykor túlsúlyossá tesznek”

Mit is jelent ez?

Nos, mint tudjuk az ember alapvetően társas lény, életünket jó esetben nem egyedül, hanem másokkal együtt éljük. Barátkozunk, párt választunk, előbb utóbb megházasodunk, majd pedig gyerekeink lesznek. Életünket kapcsolatok számtalan formája szövi át, és ha tisztában vagyunk vele, ha nem, bizony hatással is vannak ránk. Még fiatalkorban a szülők mintáját követjük, ahogy idősödünk, alakítjuk ki saját kapcsolatainkat, és vesszük át az újabb mintákat immáron főként a barátainktól és a környezetünkben előforduló számunkra jelentős helyekről.

Fowler és Christakis a baráti hálózatokat vizsgálva jutott arra a következtetésre, hogy kapcsolataink még a vártnál is nagyobb mértékben befolyásolják életünket. Az elhízást kutatva egy olyan hálózatot sikerült felrajzolni, ami meglepte, mind a közvéleményt, mind a tudóstársadalmat.

 Az ábrán sárgával lettek jelölve a túlsúlyosak, zölddel pedig az átlagos testsúllyal rendelkezők, a kék vonalak pedig a közöttük lévő kapcsolatokat mutatják. Elsőre feltűnhet, hogy itt egy bizonyos fokú rendezettségről van szó, és érdekes módon a hasonló tulajdonsággal bíró egyének kis szigeteket vagy más néven klasztereket alkotnak. Jobban megvizsgálva helyzetet kiderül, hogy itt valami szabály működik, ami furcsa módon befolyásolja a hálózat struktúráját. Ez pedig nem más, mint a 3 lépésnyi befolyásolás szabálya, azaz, hogy a barátaim, a barátom barátai, és még a barátom barátainak a barátai is hatással lehetnek rám.

Ami a jelenesetben azt jelenti, hogy amennyiben elhízott barátaim vannak, elég nagy a valószínűsége, hogy én is el fogok hízni, vagy már el is vagyok hízva, és ez összefüggés nem csak a közvetlen barátaimmal érvényes rám, hanem még az ő barátainak a barátaival kapcsolatban is fennáll, pedig könnyen lehet, hogy még csak nem is ismerem őket.

De ez nem csak az elhízásra érvényes, hanem számtalan más dologra is, például vizsgálták facebookon azt, hogy akik mosolygós profilképet töltöttek fel magukról, azok szintúgy háromlépésnyi távolságig képesek hatni a barátaik profilképeire, azaz a befolyásolás elve itt is ugyanúgy működik. Akárcsak az általános boldogsággal végzett vizsgálatoknál, vagy az ízlésnél.

Viszont a vizsgálatokból fény derült még néhány érdekes dologra is, ugyanis kiderült, hogy vannak bizonyos viselkedésformák, amik egymást is erősítik, azaz például ha alvás problémákkal küzdök, akkor ezt a barátom elkaphatja tőlem, és ebből adódóan nagyobbá válhat nála az esélye, hogy különböző gyógyszereket vagy egyéb káros dolgokat fogyasszon. Például egy érdekes kutatás során kiderítették azt is, hogy az alkoholizmus is ugyanígy terjed a hálózatokon, mint az eddig említettek, annyi különbséggel, hogy az adatok alapján kiderült, hogy a nők azok akik a leginkább befolyásolják, hogy ki az aki iszik.

Viszont ha ennyire erős a hálózatok ereje, és ilyen hatással lehetnek ránk nem csak a barátaink, de az ő barátaik is, akkor mi van a szabad akarattal? Szakítsuk meg a kapcsolatunkat, ha mondjuk, elhízik vagy esetleg rossz kedve van a barátunknak? Vajon ezek az eredmények azt jelentik, hogy párkapcsolatok, és barátságok ezrei fognak szétmenni?

Nos, a hálózatok tudományának nem ez az üzenete. Hiszen a kapcsolataink számtalan módon hatással lehetnek az életünkre. Azon kívül, hogy támasszal lehetnek ránk nehéz időkben, egyéb más módon is segítségünkre lehetnek. Igen, néha negatív befolyással is bírnak ránk, ha éppen mondjuk a túlsúlyról vagy más számunkra kellemetlen dologról van szó, de figyelembe véve a kapcsolatokból származó pozitívumokat nem érdemes ilyenek miatt megszakítani őket.

A fenti képregényben három barátnő éppen azt beszéli, hogy amióta bejelentették, hogy a túlsúly a barátok közt fertőzésszerűen terjed, mindenki azt jósolta, hogy barátságok fognak szétszakadni, ám ők mégis együtt vannak, és ennél közelebb nem is lehetnének egymáshoz. Ezt pedig azért mert rájöttek, hogy ahhoz, hogy megtartsák a barátságukat, oda kell, hogy figyeljenek egymásra, és segíteniük kell a másikon, ez esetben például úgy, hogy egészséges ételt rendelnek a túlsúlyos barátnőjüknek.

Tehát a hálózatok tudományának egy egészen “pozitív” mondanivalója van: Hiszen ha az ember segíteni tud az őt körülvevő barátainak abban, hogy jó irányba változzanak, azzal saját magában is elindít egy olyan pozitív folyamatot, ami tovább erősíti az egész hatást, ami pedig kihat még a barátainak a barátaira és még az azok barátaira is. Erősítve ezzel a hálózat egészét!

Így ahelyett, hogy siránkoznánk, változtassunk életünkön: Mert amikor pozitív irányba változtatunk a saját életmódunkon, nem csak önmagunkon változtatunk, hanem barátainkon is, ami közvetetten akár több száz másik emberre is átragadhat. Tehát mindannyiunknak érdemes felfedeznie a hálózatban betöltött szerepét, és, hogy milyen erővel képes hatni arra, azaz fogadjuk meg Ghandi tanácsát: hiszen először magunkban kell megtenni a változást, amit később a hálózatunkban viszont látni szeretnénk!

(persze, azért minden kapcsolatot ne próbáljunk “megmenteni”. Tehát a folyamatos lelki és/vagy testi bántalmazással járó esetek értelemszerűen nem ide tartoznak!)