Én mindössze a saját „konnektomom” lennék?

Nem rég jött a hír, hogy az agy bizonyos területeinek stimulálása révén fokozható a tanulás képessége.

Ez pedig úgy lehetséges, hogy alacsony feszültségű áramot vezetnek az agy egy megadott területébe, ami által fokozódik az agysejtek aktivitása, és könnyebben megragad az információ.

A hír érdekesnek tűnik, és igazán izgat, hogy mennyi a valóság alapja. Ám, ismerve a híres „placebo hatást”, könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy ez esetben is mindössze arról van szó, hogy a kísérleti alanyok a kísérlet miatt egyszerűen csak jobban koncentrálnak, és jobban törik magukat, hogy a feladatoknak megfeleljenek.

Daniel Dennet „óta tudjuk” (helyesbítve: mivel a fickó nyíltan ateista, ő foglalkozott a legnyíltabban témával), hogy az emberi agy különös dolgokra képes.

Ugye, a percepcióelmélete1 azt mondja, hogy az emberi agy kevés input (beviteli) információ alapján is képes teljes képet láttatni, mindössze úgy, hogy kiegészíti a bevitt adatokat. Lásd: Bernardo Bellotto: Drezda látképe az Elba jobb partjáról (1747)

Még a „karteziánus színház” elmélete szerint pedig az emberi öntudat: Tehát, hogy úgy érzem, a testemben valami kis emberke van, aki kifele néz, és tud magáról (lélek). Nem más, mint egy illúzió, amit az agyban tüzelő milliárdnyi neuron komplexitása okoz.

Nos, bár az ateisták néha egy kicsit túlzásokba esnek (“militáns ateizmus”), azt el kell ismerni, hogy nem beszélnek teljes hülyeségeket (lásd: “Richard Dawkins – Az önző gén” óta ismertté vált “mémek”). Azt azonban be kell látni, hogy általában az emberi lét, és lélek értelmezései főként a hiedelmek alapján interpretálódnak.

Bár az utóbbi években egész komoly eredményeket értek el az agy által generált elektromos impulzusok olvasásában, és szabályozásában egyaránt. Az agyi műveletek mechanizmusáról még vajnyi keveset tudunk.

Éppen ezért a közelmúltban egy egész érdekes projektet indítottak el, ami a hálózatkutatás módszereinek köszönhetően talán választ ad majd a kérdésekre.

Vajon az ember nem más, mint a saját „konnektom”-ja?

Poptech.org -on ugyanez ez előadás, egy kicsit másként: ITT

1.: Dennett D.C. (1996) Seeing is Beleiving – or is it? In: Noe, Alva-Thompson, Evan T. szerk. (2002): Vision and Mind. Selected Readings in Philosophy of Perception. Cambridge. MIT Press. 481-496. Magyarul megjelent: Daniel C. Dennett: Hiszem, ha látom – vagy mégsem? In: Blaskó Ágnes, Margitházi Beja szerk. (2010): Vizuális Kommunikáció. Szöveggyűjtemény. Typotex kiadó. 45-61.