Személyiségfejlesztés: Másnak nem ártani

Számtalan felmérés bizonyította már, hogy az iskolázottsági szint növekedése, csökkenti az emberek előítéletességét. Ami persze nem azt jelenti, hogy az előítéletesség alapján meg lehet mondani, hogy valaki mennyire iskolázott, hanem sokkal inkább azt, hogy az iskolázottság révén az ember megismerkedik új kultúrákkal, szélesíti a látókörét, és egészen eltérő nézőpontokat ismer meg.

Azaz a sokszínűség, a változatosság, és az információ felhalmozás felszabadítja az embert, függetlenül attól, hogy magasan vagy alacsonyan kvalifikált e.

Életünk során mindannyian tapasztaltunk már igazságtalanságokat, láttuk, hogy hogyan megy tönkre saját, esetleg közeli hozzátartozóink élete. Ilyen esetekben könnyű másokat hibáztatni, mutogatni, és valahogy elkerülni azt, hogy szembesüljünk azzal a ténnyel, hogy vagy saját magunk voltunk a fő ok, vagy könnyen lehet, hogy egyszerűen csak a körülmények áldozatai lettünk.

Nehéz megbékélnünk önmagunkkal, sokkal egyszerűbb hárítanunk a felelősséget. Az évek során egyre több keserűséget, fájdalmat halmozunk fel. Építgetjük személyiségünk köré falainkat, és zárkózunk be egyre jobban.

Szavakkal dobálózunk, meggondolatlan cselekedeteket hajtunk végre, megbántunk olyan embereket, akiket egyébként néha még csak nem is ismerünk.

Nem vesszük észre, hogy a szavaknak ereje van. Ami az egyik embernek csak egy vicc, az a másiknak halálos sértés is lehet. Éppen ezért megértőnek kell lennünk, és tudnunk kell alkalmazkodni a különböző helyzetekhez.

Mert hát lehetünk nyitottak, és még viszonylag tájékozottak is. Azonban ha nem vagyunk elég figyelmesek, néha még a legjobb akarattal bíró cselekedeteink is árthatnak, megbánthatnak bizonyos embereket.

A folytatásra kattintva Tahar Ben Jelloun – A rasszizmus, ahogy a lányomnak elmagyaráztam c. könyvének rövidített változatát olvashatjátok

A rasszizmus elleni harc az oktatással kezdődik.

A rasszizmus azt jelenti, hogy gyanakvással, sőt megvetéssel viseltetünk a miénktől eltérő fizikai adottságokkal és kultúrával rendelkező személyekkel szemben.

Az emberek általában hajlamosak a bizalmatlanságra azokkal szemben, akik nem olyanok, mint ők, például az idegenekkel szemben, ez az emberiséggel egyidős, teljesen általános jelenség.

Egyetlen gyerek sem születik rasszistának.

Ha elhitetik veled, hogy a fehér bőrű emberek felsőbbrendűek a fekete bőrűeknél, később rasszista megnyilvánulásaid lesznek a feketékkel szemben. Minden attól függ, milyen nevelést kapsz. Bármelyik felnőttel előfordulhat, hogy egy napon ellenséges érzelmeket tápláljon, és elutasítóan viselkedjen valakivel szemben, aki bár semmi rosszat nem tett senkinek, de más, mint az illető. Az embereket nyugtalanítja az idegenség.

A legtöbb esetben olyan embereket tekintenek „másnak” vagy „különbözőnek”, akiknek a mienktől eltérő bőrszínük van, akik más nyelven beszélnek, másképp főznek, más szokásaik vannak, más a vallásuk, az életmódjuk, mások az ünnepeik és így tovább…

A rasszista olyan ember, aki azt gondolja, hogy minden, ami túlságosan különbözik tőle, az valamilyen módon fenyegeti az ő nyugalmát. A rasszista tulajdonképpen olyan ember, aki kisebbrendűségi vagy felsőbbrendűségi komplexusban szenved. Mindegy melyik, adott reakciója ugyanaz: megvetés.

Az emberi lényeknek mindenekelőtt biztonságra van szükségük.

Az emberek hajlamosak gyanakvással tekinteni minden új dologra. Gyakran félünk attól, amit nem ismerünk. Félünk a sötétben, mert nem láthatjuk, mi történik, miután az összes lámpát eloltották. Védtelennek érezzük magunkat az ismeretlennel szemben. Elkezdünk képzelődni, és minden ok nélkül számtalan szörnyűség fordul meg a fejünkben. Ez nem logikus. Néha semmi alapja sincs a félelmünknek, és mégis félünk. Hiába próbáljuk nyugtatni magunkat, úgy reagálunk mintha valódi veszély fenyegetne minket. A rasszizmus is ilyen alaptalan és ésszerűtlen reakció.

A politikusok is gyakran alkalmazzák ezt irányításra, kihasználva ezzel az emberek olykor valós, olykor vélt félelmeit.

Az állatoknál teljesen természetes dolog, hogy megjelölik a területüket. Ezt azért teszik, hogy más állatok tudtára adják, hogy itt ez az övék. Így ha egy másik állat odatéved, és megpróbálja elragadni kicsinyeit, vagy elorozni a táplálékát, tudja, hogy a területet védelmező állat minden erejével azon lesz, hogy ezt megakadályozza. Ez teljesen normális dolog. A rasszista azonban azt gondolja, hogy egy idegen, bárki is az illető, feltétlenül el akarja venni tőle mindazt, ami az övé. Ezért aztán gondolkodás nélkül, szinte ösztönösen gyűlölni kezdi az idegeneket. Az állat csak akkor harcol, ha megtámadják. Ám az ember néha olyankor is képes megtámadni az idegent, ha annak nem áll szándékában semmit sem elvenni tőle.

Van az ösztönös, a gondolkodás nélküli reflexcselekvés, és van az átgondolt viselkedés, amely a nevelés, az iskola és a gondolkodás eredménye. Ezt nevezzük „kultúrának”, s ez nagyban különbözik az ember „ösztönös” késztetéseitől. A kultúra segítségével megtanulhatunk együtt élni, megtanuljuk, hogy nem vagyunk egyedül a világon, hogy léteznek más népek is, másfajta életmóddal, más szokásokkal, és, hogy ezeket ugyanúgy tiszteletben kell tartanunk, mint saját szokásainkat. Az ember nem születik rasszistának, hanem azzá válik. Van, aki jó nevelést kap, és van, aki rosszat. Minden a nevelőtől függ, mind az iskolában, mind otthon.

Az ember azonban hajlamos az előítéletes gondolkodásra. Azaz megítélni másokat, mielőtt valóban megismerné őket. Azt hiszi, előre tudja, hogy milyenek ezek a „mások”, és, hogy mennyit érnek. Így aztán gyakran téved, és ebből ered a félelme. A félelem agresszivitást vált ki belőle, fenyegetve érzi magát, ezért támad. A rasszizmus ilyen értelemben bizonyos szinten az agresszivitásból táplálkozik.

A rasszizmust és a vallást gyakran arra használják fel, hogy gyűlölködést szítsanak az emberek között, olyan emberek között, akik nem is ismerik egymást. Az egésznek az idegenektől való félelem az alapja, az a félelem, hogy ezek az idegenek elveszik a házamat, a munkámat, az asszonyomat. Ennek a félelemnek az alapja pedig a tudatlanság. Ezért nem szabad elfelejteni: mások megismerésével, önmagunkat is jobban megismerhetjük. Egyes háborúkra azért kerül sor, mert egy népcsoport felsőbbrendűnek képzeli magát egy másiknál. Ezt az ösztönös emberi alapállást józan gondolkodással és neveléssel lehet megváltoztatni, korrigálni. Ehhez azonban mindenekelőtt el kell határoznunk, hogy többé nem félünk a szomszédainktól, az idegenektől.

Tanulni, művelődni, gondolkodni kell. Arra kell törekednünk, hogy mindent megértsünk, hogy minden érdekeljen minket, ami az emberekkel kapcsolatos, és persze uralkodnunk kell magunkon. Ám vigyázat: A rasszista olykor szeret a „tudományra hivatkozni”, csakhogy a tudomány soha nem igazolta a rasszizmust.

A rasszizmusnak valójában nincs semmiféle tudományos alapja, még ha egyesek próbálkoztak is azzal, hogy a tudomány segítségével igazolják a diszkriminációt. Azaz azt a törekvést, hogy egy társadalmi vagy etnikai csoportot elkülönítsenek egy másiktól vagy a többitől, még pedig arra hivatkozva, hogy ez az embercsoport rosszabb, mint a többi. A rasszisták másokkal azt akarják elhitetni, hogy az „idegenek” egy másik, természetesen alsóbbrendű emberi fajhoz tartoznak. Csakhogy: egyetlen emberi faj létezik, amin belül vannak férfiak és nők, fehérek és színes bőrűek, magasak és alacsonyak, mindenféle emberek a legkülönbözőbb képességekkel és adottságokkal. Ezzel ellentétben az állatoknál, például számtalan állatfaj van. Ám amikor az emberek közötti különbségekről beszélünk, nem szabad a „faj” szót használni, mert ennek nincs semmiféle tudományos alapja. Tény, hogy az emberi faj sok szempontból különböző csoportokból áll. De bolygónk minden férfijának és nőjének az ereiben ugyanolyan színű vér folyik, legyen fehér, sárga, fekete vagy éppen rézbőrű. Az emberi bőr színét egy melanin nevű pigment határozza meg. Ez a pigment minden emberben megtalálható. Az afrikaiak szervezete azonban jóval nagyobb számban állítja elő ezt a „festékanyagot”, mint az európaiaké vagy az ázsiaiaké.

Azonban akármilyen is legyen valakinek a bőrszíne, vércsoport alapján az emberek mindössze négy vércsoportba sorolhatók. A, B, 0 és AB. De ennek semmi köze nincs a felsőbbrendűséghez vagy az alsóbbrendűséghez. Különbségek vannak kultúrában is (a nyelv, a szokások, a rítusok, a konyhaművészet és a többi.

Egy kínai, egy mali és egy francia férfi között megfigyelhető szociokulturális különbségek, jóval nagyobbak, mint az illetők genetikai különbségei. Ezek különböztetik meg az egyik embercsoportot a másiktól. A szociokulturális különbségek abban nyilvánulnak meg, hogy egy adott népcsoport milyen módon szervezi meg a társadalmát, és, hogy milyen kulturális produktumokat hoz létre (az afrikai zene például egészen más, mint az európai).

Minden ember egyedi lény. Az egész világon nem találni két teljesen egyforma embert. Azt mondani ugyanis, hogy „egyedi, s ezért különleges” vagyok, nem jelenti azt, hogy „jobb is vagyok”. Mindezzel csupán azt állapítjuk meg, hogy minden egyes emberi lény egyedi. Nagy szerencse, hogy az emberek egyedi lények, és a gyermekeik sohasem lesznek pontosan olyanok, mint ők. Azért nem vagyok ugyanolyan, mint a szomszédom vagy az ikertestvérem, mert mindannyian különbözünk egymástól, elmondhatjuk és tapasztalhatjuk is, hogy a „gazdagság a különbözőségből ered”.

A rasszista fél az idegenektől, mert tudatlan, azt hiszi több emberi faj létezik, és azt gondolja a sajátjáról az a legjobb. Azonban itt nem ér végett, a rasszista erőszakos is, és uralkodni akar másokon.

A vallások nem rasszisták, de egyes vallásos emberek cselekedeteit és nézeteit a rasszizmus hatja át. A Korán éppúgy, mint a Tóra vagy a Biblia, és szinte az összes szent könyv elítéli a rasszizmust. A Korán azt mondja, hogy az emberek Isten előtt egyenlők, és csak a hitük erőssége különbözteti meg őket egymástól. A Tórában meg van írva „ha idegen érkezik hozzád, semmilyen módon ne bántsd, olyan legyen számodra, mint a honfitársad… és szeresd úgy, mint önmagad”. A Biblia is megerősíti, hogy tisztelni kell felebarátainkat, vagyis minden emberi lényt, legyen az a szomszédunk, a fivérünk vagy egy idegen. Az Újszövetségben az áll: „Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek”, továbbá „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”. Minden vallás az emberek közötti békét hirdeti.

A politika szereti összekapcsolni a vallást, és a hatalmi törekvéseit. Például az iszlám felhasználása a politikán belül, szélsőséges fundamentalista megnyilvánulásokat szokott eredményezni. A fundamentalizmus számos ember életét tette már tönkre, és fanatizmus egészen különleges viselkedés formáit hozta előtérbe. Fanatikus az, aki azt hiszi, ő az igazság egyedüli letéteményese.

Azonban legyen bármilyen politikai párt, vallás, szekta követője is valaki. Ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a rasszista. Aki a rasszista megnyilvánulásokat tesz, elvakultan követ valamit, amiért akár életét is képes feláldozni, általában erős manipuláció hatására cselekszik.

Gyűlöletet szítani sokkal könnyebb, mint megteremteni a szeretet légkörét. Könnyebb elutasítónak lenni, nem szeretni, mint szeretni valakit, akit nem ismerünk.

Ha valaki nem szereti önmagát, akkor senki mást sem szeret. Olyan ez, mint egy betegség. Az ilyen ember nagyon szerencsétlen. Persze, ez nem azt jelenti, hogy mindenkit szeretnünk kell, ha valaki idegesítő, goromba velünk, esetleg rosszat tesz nekünk azt nyugodtan elküldhetjük, ettől még nem leszünk rasszisták.

Az ember nem szerethet mindenkit egyformán, és ha olyan emberekkel kell együtt élnie, akiket nem ő maga választott, az valóban olyan, mintha a kínszenvedések közt létezne. Ekkor általában elkezdi keresni a környezetében lévők hibáit, és ezzel máris a rasszizmusnál tartunk. A rasszista, hogy gyűlöletét igazolja a fizikai ismertetőjegyekre hivatkozik, hiszen ez az egyetlen ami szemmel is látható, érzékelhető.

Száműzni kell szótárunkból az előítéletes kifejezéseket. Ezek sértik, megbántják, és degradálják a másikat. A tisztelet alapvető dolog. Az emberek általában nem azt várják el, hogy szeressék őket, hanem inkább azt, hogy tartsák tiszteletben az emberi méltóságukat. A tisztelet azt jelenti, hogy tekintettel vagyunk a másikra, megbecsüléssel fordulunk felé.

A rasszista általában egyedi esetekből szokott következtetéseket levonni, azért mert egyszer, esetleg több alkalommal is, látta, hallotta, tapasztalta, hogy egy tőle különbözőnek látszó rosszat tett. Emiatt pedig képes megbélyegezni egy egész népcsoportot.

Csak akkor nevethetünk ki másokat, ha képesek vagyunk adott esetben önmagunkat is kinevetni. Különben nem beszélhetünk humorról. A humor fontos fegyver lehet. Ha valakinek van humorérzéke, azt jelenti, szereti és érti a tréfát, nem veszi túl komolyan önmagát. A jó humorhoz általában pedig intelligencia is társul.

Felmerül hát a kérdés: Ha valaki ostoba, akkor rasszista?

-        Nem, de ha valaki rasszista, akkor biztosan ostoba.

Persze, ha valaki birtokában van kellő tudásnak, és azt mások irányítására szeretné használni. Akkor viselkedhet úgy, mintha rasszista lenne. Ez nem is feltétlenül baj. A baj inkább az, ha a manipulációjával nem megszüntetni akarja, hanem tovább gyarapítja a rasszizmus eszméjét.

Az intelligencia sok jót tehet, ám rossz célokra használva, az egyik legveszélyesebb fegyver. Mutogatás, bűnbakkeresés, gyűlöletszítás, önmagunk jobb színben való feltüntetése, sok kárt tud okozni.

Egy szerencsétlen munkanélküli kész elhinni bármilyen ostobaságot, ha annak segítségével levezetheti a dühét. Ám attól, hogy a bevándorlókat vádolja, még nem lesz munkája. A legkönnyebb az „idegenek” nyakába varrni minden rosszat.

A hatalmi játékok, népcsoportok kiirtásának gondolata. Az antiszemitizmus, annak szélsőséges ellentétei. Minden oldalról csak a gyűlöletet, és a meg nem értést hozta magával.

Az a tény pedig, hogy a feketék gyakran voltak a faji megkülönböztetés áldozatai, egyes feketéket nem akadályoz meg abban, hogy maguk is rasszisták ne legyenek.

A rasszizmus elleni harc lényege az, hogy megtanuljunk békésen egymás mellett élni. Egy gyerek nem rasszista gondolatokkal a fejében születik. A gyerek általában azt ismétli, amit szüleitől, a közeli vagy távoli rokonaitól, ismerőseitől hall. Egy gyerek a legtermészetesebb módon együtt játszik más gyerekekkel. Fel sem merül benne az, hogy egy más bőrszínű gyerek alsóbbrendű vagy felsőbbrendű lenne nála. A másik gyerek számára egyszerűen játszótárs. A gyerekek megértik egymást, esetenként persze vitatkoznak is. Ez normális dolog. Ennek semmi köze a bőrszínhez. Ellenben ha a szülők azt mondják egy gyereknek, hogy óvakodjon a színes bőrű pajtásaitól, akkor gyermek viselkedése megváltozik.

A szülőknek egészséges, tisztességes gondolatokat kell elültetniük a gyerekük fejében.

Persze, ahogy idősödik az ember, annál nehezebben változik. Ráadásul az emberek törekednek arra, hogy olyanok maradjanak amilyenek. „Egy zebra csíkozását se tudod megváltoztatni…”

Azonban, mindent meg kell tenni, hogy nyitottak maradjunk. Egy fiatalnál jó esetben ez adott.

Ezért az iskola pontosan erre való, hogy megtanítsa a gyerekeknek, minden ember jogokban egyenlőnek születik, és, hogy a kulturális különbözőség gazdagítja az emberiséget, a másság, a különbözőség nem hátrány, hanem áldás.

Kérdések, amikkel rá lehet vezetni az embereket a rasszizmusról alkotott véleményük megváltoztatására:

-        Valóban felsőbbrendű, másoknál értékesebb vagyok?

-        Igaz-e, hogy felsőbbrendű népcsoporthoz tartozom?

-        Egyáltalán vannak alsóbbrendű népcsoportok?

-        És ha feltesszük, hogy vannak ilyenek, akkor minek a nevében harcolok ellenük?

-        Vajon egy külső ismertetőjegy, egy testi tulajdonság valóban megmutatja, hogy ki mennyire intelligens?

-        Más szóval, okosabb vagyok másoknál, mert fehér bőrű vagyok?

-        A gyenge emberek, a betegek, az öregek, a gyerekek vagy a mozgássérültek mind alsóbbrendűek?

Idegen szavak:

exterminálás – azt jelenti, hogy megpróbálnak teljesen megsemmisíteni, kiirtani egy közösséget, egy embercsoportot.

genocídium – népirtás

antiszemitizmus – Általában zsidóellenes rasszizmust jelöl. A „sémi” szóból ered, mellyel a nyugat-ázsiai eredetű , hasonló (például héber vagy arab) nyelvű népcsoportokat jelölték. Tehát mind a zsidók, mind az arabok a sémi népek közé tartoznak.

etnikum – olyan embercsoport, melynek közös a nyelve, a kultúrája, közösek a szokásai és hagyományai, s ezek generációról generációra öröklődnek. Az etnikum tehát egy olyan népcsoport, melynek saját identitása van. Ám az adott etnikumhoz tartozó egyének esetenként különböző országokban élnek, mert például saját állam híján szétszóródtak a világban.

gyarmatosítás – Egy uralmi forma. A gyarmatosítok azt gondolták, hogy nekik, civilizált fehér emberként az a feladatuk, hogy „elvigyék a civilizációt az alsóbbrendű népeknek”. Ez többnyire területfoglalással, nyersanyagbányászattal, és olcsó (olykor ingyenes) munkaerőhöz jutás célzatával történt.