Számtalan felmérés bizonyította már, hogy az iskolázottsági szint növekedése, csökkenti az emberek előítéletességét. Ami persze nem azt jelenti, hogy az előítéletesség alapján meg lehet mondani, hogy valaki mennyire iskolázott, hanem sokkal inkább azt, hogy az iskolázottság révén az ember megismerkedik új kultúrákkal, szélesíti a látókörét, és egészen eltérő nézőpontokat ismer meg.
Azaz a sokszínűség, a változatosság, és az információ felhalmozás felszabadítja az embert, függetlenül attól, hogy magasan vagy alacsonyan kvalifikált e.
Életünk során mindannyian tapasztaltunk már igazságtalanságokat, láttuk, hogy hogyan megy tönkre saját, esetleg közeli hozzátartozóink élete. Ilyen esetekben könnyű másokat hibáztatni, mutogatni, és valahogy elkerülni azt, hogy szembesüljünk azzal a ténnyel, hogy vagy saját magunk voltunk a fő ok, vagy könnyen lehet, hogy egyszerűen csak a körülmények áldozatai lettünk.
Nehéz megbékélnünk önmagunkkal, sokkal egyszerűbb hárítanunk a felelősséget. Az évek során egyre több keserűséget, fájdalmat halmozunk fel. Építgetjük személyiségünk köré falainkat, és zárkózunk be egyre jobban.
Szavakkal dobálózunk, meggondolatlan cselekedeteket hajtunk végre, megbántunk olyan embereket, akiket egyébként néha még csak nem is ismerünk.
Nem vesszük észre, hogy a szavaknak ereje van. Ami az egyik embernek csak egy vicc, az a másiknak halálos sértés is lehet. Éppen ezért megértőnek kell lennünk, és tudnunk kell alkalmazkodni a különböző helyzetekhez.
Mert hát lehetünk nyitottak, és még viszonylag tájékozottak is. Azonban ha nem vagyunk elég figyelmesek, néha még a legjobb akarattal bíró cselekedeteink is árthatnak, megbánthatnak bizonyos embereket.
A folytatásra kattintva Tahar Ben Jelloun – A rasszizmus, ahogy a lányomnak elmagyaráztam c. könyvének rövidített változatát olvashatjátok