Partnerünk a Webuni!

Örömmel jelenthetem, hogy az autodidakta kurzusok innentől a Webuni oldalán is elérhetőek.

A Webuni egy új kezdeményezés ami az online-oktatás népszerűsítését tűzte ki céljául. Teljesen egyedi és széles választékot kínálva az interneten keresztül tanulni vágyóknak. Kurzusaik a web-design és programozás terültetől kezdve a bűvész trükkökön keresztül egészen a zongora leckékig tart, magába foglalva mostantól a hálózatkutatás és a valószínűségszámítást is.

www.webuni.hu

Az oldalukon számtalan ingyenes képzést találhattok (pl.: az autodidakta képzések), de aki esetleg a fizetős képzésben bízik, az egy jelképes összegért feliratkozhat a speciálisan az igényekhez igazított tananyagokhoz is.

Ha pedig úgy döntöttél, hogy te is oktatóként próbálkoznál, egy egyszerű regisztrációval megteheted, majd pedig virtuális segítséggel, vagy az oldal szerkesztői segítségével, könnyedén létrehozhatod a saját kurzusaid, amiket vagy ingyenes formában vagy pedig fizetősként te magad is publikálhatsz.

Amennyiben a fizetős megoldást választod, az oldal egészen kedvező juttatásban részesít, ugyanis eltérve az általános arányoktól, itt a kurzusaid bevételének a teljes 70% téged illet!

Siker

Az utóbbi időben sokat gondolkoztam rajta, hogy vajon mit is jelent az, hogy „siker”, és min múlik az, hogy valaki sikeres legyen. Nos, arra jutottam, hogy a siker valami olyasmit jelent, hogy elértél valamit ami alapján megnőtt az „értéked”. Ám az, hogy milyen minőségű az amit elértél, az már egy kicsit bonyolultabb kérdés… Hiszen kiértékelés kérdése (szubjektív). Ugye valakinek az a fontos, hogy hűséges legyen, valakinek meg az, hogy minél több nőt tudjon ágyba vinni, azaz a „siker” csak egy absztrakt fogalom ami mögé a tartalmat az vetíti aki kiértékeli a helyzetet. Induljunk ki tehát abból, hogy „elérni valami olyat amitől megnő valakinek az értéke”, megnő az értéke ugye ebben az esetben azt jelenti, hogy vagy új képességekre tesz szert, vagy megbecsültebbé válik, vagy mindkettő. Ez alapján úgy gondolom a sikernek alapvetően két oldala van: az egyik az, hogy az egyén képes legyen egyénileg többé válni, jó esetben elérni a céljait, ez a perszonális azaz személyes siker. A másik pedig, hogy az egyén mások szemében többé váljon, azaz elérjen egy bizonyos szintű presztizst, a többiek elismerését, ez az interperszonális azaz a közösségi/kapcsolati siker. Ugye, ha megnézzük a két típusú siker egyszerre hat egymásra, ám alapjaiban mégis különbözik. A személyes siker sokkal inkabb a befektetett optimális mértékű energiára és a hatékony gondolkodásra azaz az eszközkészlet bővülésre és annak alkalmazására épül. Még a közösségi siker, sokkal inkább látszat és politikai alapú, azaz itt nem a befektett energia és gondolkodás hatékonysága a mérvadó, hanem az, hogy a többiek szemében, hogyan jelensz meg, milyen képet vetítesz magadról. Persze, a két siker bár nem feltétlenül oka egymásnak, jó részben azért korrelálnak egymással. Azaz, attól még, hogy nagyon jól megtanultál egy csomó mindent, és, hogy nagyon jól és hatékonyan tudod ezeket alkalmazni, még nem biztos, hogy kivívod mások megbecsülését. Gondoljunk itt például egy „kockára”, aki bár lehet nagyon okos, szociálisan könnyen lehet alulfejlett (IQ). Vagy gondoljunk egy empatikus és szociálisan aktív valakire, aki bár lehet nagyon kedvelt, gondolkodásában és ismereteiben még bőven lehet „korlátozott” (EQ).

Tehát felmerül a kérdés: Mitől lesz valaki igazán sikeres?

Nyílván, a két típusú siker, a perszonális és az interperszonális siker találkozásánál. Azaz akkor, amikor már valaki elsajátította a megfelelő eszközkészletet ahhoz, hogy valamennyire tisztán tudjon gondolkodni, és hajlandó energiát is áldozni abba/törekedni rá, hogy így is tegyen. Plusz, amikor már valaki rendelkezik másoktól származó kellő támogatottsággal, és/vagy képes másokat meggyőzni a különlegességéről, azaz képes felnagyítani és minőségi termékként „eladni” önmagát vagy azt, amin keresztül képviseli önmagát, és törekszik is rá, hogy így tegyen (pl.: vezető a cégét/embereit/termékét, vagy tudós a könyvét/tudományterületét/iskoláját). Azaz egyszerűen fogalmazva az tud igazán sikeres lenni, aki rendelkezik az eszközkészlettel/képességekkel (tudással), megnyerő és bizalomgerjesztő tud lenni mások szemében (szociális), és energiát is fektet abba, hogy fejlődjön mind perszonális mind interperszonális szinten (törekvés).

Jó, de akkor pontosan, mit kell csinálni ahhoz, hogy valaki sikeres legyen?

Erre nyílván nincs tökéletes recept, és a stratégia hatékonysága nagyban függ az egyéni háttértől és a kultúrától, amiben érvényesülni szeretnénk. Ám, néhány általános szabályszerűség, mechanizmus ismerete sokat segíthet.

Mivel ez csak egy cikk, és a téma nagyon kiterjedt, megpróbálom leegyszerűsíteni az általam ismert trükköket, és röviden összefoglalni mit is tanultam az évek során.

Hálózatok

- Fel kell fogni, hogy emberek vagyunk, és életünket hálózatokban éljük, mind a tudásunkat és mind a személyiségünket, legnagyobb részt mások hatása révén alakítottuk ki. Bár elvonulhatunk a többiektől, minden kulturális termék valaki mástól származik, azaz amikor magányosan „fogyasztunk” valamit, akkor közvetetten valaki más így is-úgyis hat ránk. Azaz érdemes megbékélni másokkal, mert ha folyamatosan azon stresszelünk, hogy nem akarunk másra hasonlítani, mert „egyéniségek” vagyunk, akkor az emberi létünkkel megyünk szembe, és csak ártunk magunknak. Helyette inkább tanuljuk meg felismerni magunkat másokban, még ha ez elsőre furcsának hangzik is.

- A kreativitás nem abból ered, hogy valami eddig még nem létezőt találunk ki a semmiből, hanem abból, hogy képesek vagyunk összerakni valami egyedit a már létező dolgokból. Azaz felismerjük a már létező mintákat, megértjük őket, és felhasználjuk őket valami valamilyen célra, esetleg kombináljuk őket más tudással, hogy valami megoldást találjunk, vagy valami egyedit hozzunk létre.

- A fejlődés elsősorban közösségi szinten válik értékké, azaz a megszerzett hasznos tudást nem érdemes magunkban rejtegetni, ez nem személyes titok, amit őrizni kell, hanem olyan információ amivel jobbá lehet tenni nem csak a saját, de a közösség életét is, és közvetetten ezáltal a saját környezetünket.

- Engedjük a különféle stratégiák együttes érvényesülését, hiszen nem mindenki ugyanaz, és többféle megoldás együttes engedélyezése a közösségre nézve hatékonyabb.

Érzelmek

- A pozitív érzelmek kitágítják a figyelmünket, befogadóbbá tesznek, és segítenek összekapcsolni olyan információkat a fejünkben, amik gondolati struktúrák alapján viszonylag messze helyezkedni el egymástól. Növelik a kreativitást.

- A negatív érzelmek beszűkítik a figyelmet, és összezavarnak. Kevesebb információhoz férünk hozzá az agyunkban. Azonban analitikusabbá is tesznek, bár csak szűk keresztmetszetben tudunk gondolkodni, a felhasznált információt alaposabban átvizsgáljuk, kritikusabbak vagyunk vele szemben.

- Az éppen aktuális érzelmi állapotunknak megfelelő információt könnyebben elfogadjuk, mint a vele nem egyezőt. Azaz ha pozitív érzelmi állapotban vagyunk, akkor visszaigazoljuk a pozitív bejövő információkat, kicsit pozitív irányba dőlünk, még akkor is, ha az az információ nem teljesen hiteles. Ha pedig negatív érzelmi állapotban vagyunk, akkor felnagyítjuk a negatív dolgokat, túl nagy jelentőséget tulajdonítunk nekik, és sokszor túldramatizáljuk még a jelentéktelen dolgokat is.

- A félelem meggátol a cselekvésben, nehezebben merünk lépni, és jobban ragaszkodunk a már meglévő dolgainkhoz. Politikában a kormányzó párt választások előtt közvetlenül farkast kiállt, és hangsúlyozza a rivális pártok negatív oldalát. Ezzel biztosítja be magát, hiszen ha félnek az emberek, nem mernek váltani.

- Az ijesztgetés vagy inkább „uszítás” azonban cselekvésre is sarkalhat, ha kihívásnak vesszük. A politikában az ellenzék azért ijesztget a kormányzó párttal, hogy felháborodást váltson ki, ami ugye cselekvésre sarkall. Veszélyes is lehet, hiszen túlzottan erőszakossá teheti a versenyszellemben izzó egyéneket. (gondoljunk csak az Öszödi beszéd után történtekre, és a rá következő választásra)

- A biztonság érzete segíti a felfedező attitűdöt. Azaz ha biztonságban érezzük magunkat, könnyebben merünk új dolgokat kipróbálni, kísérletezgetni.

Szokások

- A szokásaink irányítják életünket, általuk vagyunk azok akik. Ők tesznek hatékonnyá, általuk leszünk függők, miattuk vagyunk kiszámíthatóak.

- A szokások a folyamatos ismétlés révén válnak automatikussá. Miután pedig automatikussá váltak utána szinte észre sem vesszük, úgy segítik, vagy időnként gátolják életünket.

- A szokások a legfontosabbak, aki tudatosan képes átformálni a szokásait valami cél érdekében, az rendelkezik a legnagyobb kontrollal a saját élete felett.

- A szokásokon nehéz változtatni, elhivatottság kell hozzá, és gyakorlás.

- A legkönnyebben nem megszüntetni tudjuk őket, hanem behelyettesíteni, valami másik szokással.

Hatékonyság

- Az előfeszítés irányvonalat ad a gondolkodásunknak és cselekvésünknek, azáltal, hogy kitesz minket egy olyan hatásnak, ami egy bizonyos irányba befolyásol. Azaz ha például az égboltról beszélgettünk az egyik barátunkkal, akkor könnyedebben tudunk a témához közeli struktúrákban gondolkodni: Például: repülés, madarak, időjárás.

- Minél szerteágazóbb a tudásunk annál könnyebben vesszük észre a hasonlóságokat egymástól drasztikusan különböző területekről, segíti a szimbolikus és allegórikus gondolkodást, segít metaforákat és hasonlatokat találni.

- A Csíkszentmihályi-féle flow állapotát legkönnyebben semleges (se nem pozitív se nem negatív) érzelmi állapotban érjük el, mikor képesek vagyunk koncentrálni, és enyhe izgalmi állapotban vagyunk.

- Meditáció és Mindfulness. Tanuljuk meg koncentrálni a figyelmünket, tanuljunk meg elengedni, és előítélet nélkül figyeljük meg saját gondolatainkat, hiszen azok csak gondolatok, nem tények!

Gyarapodás

- Alap mechanizmus, hogy a siker bevonzza az embereket, még a bukás/vesztés távol tartja őket. Rengeteg kutatás volt arról, hogy a rajongók a kedvenc csapatuk nyerése után a szóhasználatukban is azonosultak a csapatukkal: „nyertünk” (in-group). Még vesztés esetén távolodtak tőlük: „vesztettek” (out-group). Plusz, rengeteg adat van arról személyes megkérdezések alapján, hogy a politikában nyertes pártokra szavazók száma valami csoda folytán „megnő” közvetlenül a választás után, a vesztes pártokra szavazóké pedig valami csoda folytán „lecsökken”. Azaz az emberek képesek változtatni a hozzáállásukon, pusztán az alapján, hogy szeretnek azonosulni a nyertesekkel, és távol maradni a vesztesektől…

- A bizalom bizalmat szül. Steven Pinker a zseniális „Better Angels of Our Nature” című munkájában, hihetetlen precizitással elemezte végig, az emberi kultúra változását, és arra jutott, hogy az ember alapjában véve se nem jó, se nem rossz, és, hogy minden adat azt mutatja, hogy a világ mára sokkal élhetőbb hely lett, mint az valaha volt. Ez pedig alapvetően két mechanizmus miatt: a kereskedelem (megnyitotta az egymástól elzárt törzseket), és a demokrácia (egyenlővé tette az embereket). Azaz a másokba vetett bizalom, a többiekkel való sorsvállalás, befogadóbbá teszi az egyént, és beindítja a közös fejlődésre való hajlamot.

A témának még rengeteg egyéb vonulata is van, azonban ennek kivesézése nem egy cikk, hanem sokkal inkább egy vastag könyv terjedelmét kívánja. Így, most egyelőre be is fejezném, talán összességében a lényeget sikerült valamennyire megragadnom. A személyes hatékonyság területéről nagyon javaslom a Brian Johnson féle Philosopher’s Notes videók megtekintését youtube-on, szerintem rengeteg energiát fektetett a téma több oldalról való megközelítésébe. A közösségi azaz kapcsolati oldalról pedig mindenképpen javaslom a hálózatkutatás témakörét, elsősorban Barabási Albert-László és Sandy Pentland munkásságának felkutatását.